Felhasználó: Jelszó:
KEZDŐLAP | MAGUNKRÓL | TV MŰSOR | REFERENCIÁINK | PARTNEREK | KAPCSOLAT | FILMSZEMLE
Időjárás
Időjárás előrejelzés
Magazinműsoraink
Aréna
Döntés után
KultúRandevú
Mjúzik-kell
Nap mint nap
Osztályos orvos
Szolgálnak és Szolgáltatnak
Zöldövezet
Mai műsor
10:30 KultúRandevú
11:30 Szolgálnak és Szolgált..
12:00 Osztályos orvos
12:30 Zöldövezet
13:00 ZTE FC - Cegléd NESS H..
14:30 MARSO Nyíregyházi KK -..
16:00 Heti Hírek a heti Híra..
18:30 KultúRandevú
19:30 Szolgálnak és Szolgált..
20:00 Osztályos orvos
Események
Jazz Szerda
Színes selymek, fodrok, csipkék kiállítás a Göcseji Múzeumban
A Hevesi Sándor Színház áprilisi műsora
A Griff Bábszínház áprilisi műsora
A Keresztury Dezső Városi Művelődési Központ áprilisi programjai
Hírlevél
Név:
Email cím:
Vélemény
Cenzora már van, piaca még nincs – a helyi sajtó Magyarországon
A nemzetközi és hazai médiakonferenciákon egyre gyakrabban kerül szóba a hiperlokális – azaz helyi, kisközösségi – sajtó, mint a média egyik lehetséges sikerágazata. A pozitív jövőképek ellenére azonban úgy tűnik, itthon a szegmens hatalmas bajban van: a független újságírói munkát ellehetetlenítik a politikai kurzusváltásokat követő tisztogatások és a hatalmukkal visszaélő polgármesterek, ráadásul a print piaccal együtt hanyatló lapok az internet adta lehetőségeket sem tudják kihasználni.

„Egyszer egy helyi lapkiadással foglalkozó konferencián megkérdeztem a részvevő újságíróktól, szerkesztőktől – nagyjából hetvenen lehettek – hogy cenzúrázzák-e a helyi lapban megjelenő írásaikat. Senki nem tette fel a kezét. Majd úgy tettem fel a kérdést, hogy kinek kell megmutatnia a polgármesternek vagy az önkormányzat egyik vezetőjének a megjelenésre váró írásokat? Ekkor már 20-25-en jelentkeztek” – idéz fel egy olyan esetet Kleer László, a Solymári Hírmondó főszerkesztője, és a MÚOSZ helyi lapok szakosztályának elnöke, amely jól érzékelteti, hogy a kisközösségi, helyi médiában dolgozók sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy cenzúrázzák a munkájukat.

Pedig a 2002-ben elfogadott önkormányzati összeférhetetlenségi törvény szerint sem a polgármester, sem az önkormányzat bármely más hivatalnoka nem szólhat bele a helyi média tartalmába: aki tehát ezt megteszi, nem csak egy nehezen definiálható, homályos etikai mércének nem felel meg, hanem törvénysértést követ el, így felelősségre is vonható – elvileg. Mert bár hiába terjed megszámlálhatatlan történet a helyi lapok tartalmát kényük-kedvük szerint átíró polgármesterekről, az érintettek, ha még a helyükön vannak, nem mernek megszólalni, mert féltik az állásukat és egzisztenciájukat, a cenzori gyakorlatot pedig utólag szinte lehetetlen bizonyítékokkal megfelelően alátámasztani.
De nem csak a közvetlen politikai irányítás és a cenzúra lehetetleníti el a helyi médiumoknál dolgozók munkáját, hanem az is, hogy a hiperlokális tartalmak helye – szemben a regionális szerepet betöltő megyei sajtó stabil pozíciójával – egyre bizonytalanabb a jelenlegi piacon és médiakörnyezetben. A print média általános válságának korában a nyomtatott helyi lapokat is egyre kevesebben olvassák, a nyugati piacokon megfigyelhető internetre vándorlás és interaktív, hiperlokális szolgáltatókká válás trendje pedig még el sem indulhatott, részben a hazai vidék máig gyér internet-ellátottsága, részben pedig az idősödő lakosság digitális írástudatlansága miatt.

Két szék között

De nem csak az újságírói fizetések, hanem az olvasótábor is drasztikusan megfogyatkozott: a kisebb községekben havonta, nagyobb településeken hetente-kéthetente megjelenő nyomtatott helyi lapok közönsége egyre jobban elöregszik, az újabb, fiatalabb közönség pedig hiába is követné a helyi fejleményeket az interneten, ezt csak elvétve teheti meg. Szemben a korábbi optimista jóslatokkal, a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a helyi lapok szegmense teljesen kimaradt a nyomtatott sajtó internetre vándorlásának hazai trendjéből – a helyi online közéleti tartalmak legrelevánsabb szeletét még mindig az ingyen és lokálpatrióta lelkesedéből dolgozó bloggerek adják. A legtöbb helyi lapnál az internet használata mindössze annyit jelent, hogy a már megjelent lapszámok pdf-fájljait töltik fel az önkormányzat más tekintetben is elavult honlapjára, alig akad néhány olyan község, ahol rendszeresen frissülő, online híreket találhatnak az érdeklődők. (Lásd Helyi csomópontok című keretes írásunkat – a szerk.)

Porcsin Zsolt szerint a megrekedés egyik fő oka, hogy az internethasználat máig sem vált olyan mértékűvé és elterjedtté vidéken (lásd Leszakadva című keretes írásunkat – a szerk.), ami megfelelő hátteret adhatna a print termékek online leváltásához, továbbá a politikai befolyásoltság mellett az általános gazdasági visszaesés is hozzájárul a médiafelületek elértéktelenedéséhez, így a helyzet hosszú távú konzerválódásához. A helyi „hivatalos” médiumok – többek között az olvasótábor csökkenése és a kivitelezés szegényessége miatt – nem vonzzák a helyi vállalkozók és befektetők hirdetéseit, a függetlenségre törekvő médiumokhoz pedig, már ahol vannak, az a kevés hirdető sem mer átpártolni, attól tartva, hogy a nagyon szűk helyi piacon elesnek a fontos önkormányzati és egyéb hatalomközeli megbízásoktól.

Központilag lokalizált tartalmak?

Helyismeretükből és piaci pozíciójukból következően még a megyei lapok kiadói lehelhetnének életet a helyi lappiacba, azonban néhány kivételtől eltekintve úgy tűnik, erre nem mutatnak jelek. Az esetleges helyi terjeszkedésre vonatkozó stratégiákat firtató kérdéseinkkel megkerestük az összes piaci szereplőt – a Pannon Lapok Társaságát (PLT), a Lapcomot, az Inform Médiát és az Axel Springert –, de csak az utóbbitól kaptunk választ. Tény, hogy jelenleg a négy nagy regionális, megyei lapokat kiadó vállalat közül csak a PLT-hez tartozó Maraton Lapcsoport és az Axel Springer ad ki kisvárosi, helyi közéleti lapot – előbbi az Ajkai Szót, utóbbi a gyulai Kisvárost –, más lapkiadók pedig a megyei napilapok tartalmának lokális becsatornázásával próbálják megragadni a kisközösségi olvasók figyelmét.
Az Axel Springer például a Békés Megyei Hírlap és a Beol.hu esetében egy print-online integrált szerkesztőséggel állítja elő – részben helyi tudósítók és civil közreműködők segítségével – a regionális, helyi vonatkozású tartalmat, amit az online felületen az egyes településekhez címkézéssel kapcsolnak hozzá – magyarázza Korbely György, a lap szerkesztője és az Alföldi blog (korábban Kisvárosi blog) bloggere. A kisközösségekből érkező olvasók így a címkékre kattintva egy saját, települési oldalhoz juthatnak, mely folyamatosan frissül az új hírek felkerülésével. Ez a megoldás azonban sokak szerint nem pótolhatja a helyi közéleti lapokat, részben azért, mert nem nyújt megfelelő terepet a lokális társadalmi párbeszédnek, részben pedig azért, mert az egyes kistelepülésekre eső hírek száma túl kevés, és túl lassan csordogálnak ahhoz, hogy valós hírforrásként szolgáljanak a helyiek számára. További gondot jelenthet a megyei napilaptartalmak kisközösségi olvasóközönségek felé pozícionálásában – hangsúlyozza Porcsin Zsolt – hogy a megyei lapok tematikus fókusza egyre távolabb esik a helyi lapokéitól: a megyei napilapok például egyre több nemzetközi vonatkozású bulvártartalmat közölnek, amit helyi közönségek felé csatornázni nem érdemes, és reprodukálni sem lehet, mert a magyar vidéken a helyi bulvár fogalma gyakorlatilag nem létezik.

Hallgatásra ítélve

Hiába látja úgy a legtöbb szakértő, hogy az elfogult média alapvetően hidegen hagyja az embereket, és nem alkalmas olyan nagyarányú befolyásolásra, ahogy azt a politikusok gondolják, az önkormányzatok továbbra sem mondanak le a helyi média közvetlen kontrolljáról. A probléma pedig úgy tűnik, még sokáig csak a vidéki sajtómunkások magánügye marad: részben a berögződések, részben a helyi lapok gazdasági erőtlensége miatt az országos sajtó és média néhány kirívó esettől eltekintve nem foglalkozik a visszásságokkal, és a törvénytelenségek is következmények nélkül maradnak.

Az önkormányzatoknak maximum közlönyöket kéne kiadniuk, és teljesen ki kéne vonulniuk a médiából – vallja Porcsin Zsolt, aki szerint ezzel még pénzt is spórolhatnának a községek; a tájékoztatást pedig független, akár alapítványi, nonprofit módon finanszírozott szervezeteknek kellene átvenniük. A kevésbé radikális forgatókönyvek szerint pedig legalább a szerkesztőségi munkatársak státuszát függetleníteni kellene a politikai kurzusváltásoktól, például az egyes ciklusokon átívelő, határozott idejű megbízási szerződésekkel. A helyzet megváltozása, megváltoztatása felé azonban egyelőre semmi nem mutat, rövid és hosszú távon sem, erre a beszűkült gazdasági mozgástér sem ad lehetőséget, és politikai szándék sincsen: az új médiatörvényhez kapcsolódó diskurzusban például a törvényalkotó részéről említésre sem került a helyi sajtó normális működését biztosító szabályozás megalkotása.
A teljes cikk itt megtekinthető: www.emasa.hu/cikk.php?id=7514
 

Replica Watches uk
Breitling Replica
Replica Watches
Hozzászólások
A hozzászóláshoz regisztráció szükséges. Regisztráció itt.
Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
 
VÁLASZTÁS 2014
Nézettség 2010
Jogi nyilatkozat
Televíziónkról
 
 

8900 Zalaegerszeg, Kossuth u. 45-49.
Tel.: (92) 311-309, Fax: (92) 311-581
E-mail: info kukac zegtv pont hu

Replica Watches
Rolex Replica